Frissítés

Most, hogy sikerült végre belépnem a blogomba, folyamatosan fogom frissíteni. :)
Igyekszem a kinézeten is javítani, átláthatóbbá váljon az oldal.

1. fejezet

Sorsdöntő találkozás

1875. jún. 11.

 Hűvös szél süvített végig London sötét utcáin. Néhány helyen volt csak kis fény látható, de ez nem világította az utakat. A csendet lódobogás törte meg. Egy fekete köpenybe öltözött férfi vágtatott át az úton, nyílván sietős dolga volt. A Baker Streeten található hatalmas ház előtt megállt, leszállt a lóról és köszöntötte a kovácsoltvas kapunál álló szolgát.

- Jó estét Rupert! – üdvözölte a férfit.

- Isten hozta.

- Adj dupla adagot neki – parancsolta és megpaskolta a fekete csődört.

A szolga fejet hajtott és elvezette a gyönyörű állatot, míg ura a ház fele vette az irányt. A fiatal férfi a szalon felé igyekezett, megkívánt egy kis italt. Töltött egy pohárka brandyt majd felhajtotta.

- Megint későn értél haza – szólt egy idős asszony.

- Anyám – hajtotta meg magát kissé kelletlenül a férfi.

- Hol jártál? Kétes üzletet kötöttél? – vallatta a fiát az asszony.

- Vágtattam egyet és találkoztam néhány barátommal.

- Abban a bordélyházban? Mi lesz így veled? – kérdezte szemrehányóan az anya.

- Örülnék, ha nem szólna bele a dolgaimba.

- Fiam, ideje lenne megnősülnöd. Huszonkilenc éves vagy, megértél a házasságra.

- Ráérek még.

- Mégis meddig vársz? Egy csinos, jó asszony mindig kell a háznál.

- Nekem itt van ön, akiben megbízhatok.

- Jövő héten elutazom a szokásos látogatásra Mrs. Collinshoz. Gyere velem, meglátod, rengeteg fiatal lánnyal találkozhatsz. Kiválaszthatnád a számodra megfelelőt és megnősülhetnél.

- Nincs szükségem kerítőnőre. Asszony nem kell, amit akarok, megkaphatom máshol is.

- Nem. Lassan családot kéne alapítanod. Apád ennyi idősen már két gyermek apja volt.

- Én nem akarok családot. Egész nap hallgathatnám a sírást, amit nem viselek el. Jó nekem így.

- Az örökséggel mi lesz, ha nincs utódod?

- Az öcsémé lehet minden. Ha megbocsátasz, lepihennék.

- Ne felejtsd az esküvőt.

- Mikor lesz?

- Holnap. Tudom, hogy volt némi összetűzés a vőlegénnyel, de meg kell jelennünk. Örülnék, ha nem okoznál botrányt. Jó éjszakát.

A férfi figyelte anyja távolodó alakját, majd ivott még egy pohárral. Holnap mehet parádézni Charles Cutteridge esküvőjére, aki egyben régi haragosa.

Jún.12.

Sophia Greenfeld Cutteridge mosolyogva nézett az idősebbik húgára, aki szinte menekült az őt üldöző David Hooker elől. Bár tudta, férje legjobb barátja meg fogja kérni a testvére kezét, most mégis segítséget nyújtott neki. Belekarolt a lányba, mosolyogva elsétált vele.

- Köszönöm Sophie – pillantott hálásan a nővérére.

- Rosalie igazán lehetnél vele kedvesebb is. Rendkívül okos fiatalember, nagy vagyonnal elismertséggel és társadalmi ranggal rendelkezik. Ezen kívül már korábban is érdeklődött irántad. Most, hogy én elkeltem semmi akadálya sincs, feleségül vehet.

- Remélem, tréfálsz, mert nekem más elképzeléseim vannak. Fiatal vagyok, előttem az élet, szeretnék valami hasznosat tenni, mielőtt bekötik a fejemet.

- Egyáltalán nem vagy annyira fiatal, hisz megértél a házasságra. Unokatestvérünk Josephine már gyermeket vár, ráadásul fiatalabb nálad.

- Kedves nővérem, elfelejted mekkora botrány volt a házassága körül, hetekig ez volt a fő téma minden összejövetelen.

- Ha David megkér, akkor mit mondasz neki? Gondolom igent, elvégre kifogástalan úriember.

Húga erre a szemébe nézett, látszott most komolyan beszél.

- Semmi, csak az igaz szerelem vehet rá arra, hogy hozzámenjek valakihez. Nem leszek felesége olyan embernek, akit a család miatt kell választanom. Ha kell, még tíz évig várni fogok.

- Rosalie mi a baj? Akkor szoktál ennyire heves lenni, ha valami nagyon bánt.

- Örülnék, ha rám hagynátok a döntést. Ideje visszamennünk, a férjed már hiányol.

A fiatalabbik már nem a családjához tartott, hanem a legjobb barátnőjéhez, aki megértette érzéseit.

Marcus Hamilton gúnyosan nézett végig az egybegyűlt társaságon. A Greenfeld család láthatóan elégedett volt, hogy legidősebb lányukat végre férjhez adták. Henry Greenfeldnek három lány és egy fia volt. Legidősebb gyermeke volt Sophia, aki ma végérvényesen elkelt. Őt követte Rosalie, majd Lilien. A legfiatalabb, az egy szem fiú a Jonathan névre hallgatott.

Marcus pontosan tudta, mennyire arisztokraták. Most, hogy Sophia fejét bekötötték, rögtön a középsőnek is férjet akarnak majd fogni. Nem emlékezett a lányra, ezért körbenézett, hátha meglátja valahol a Greenfeldeknél. A családra a vörös és szőke haj volt jellemző, ezért nem kellett sokáig nézelődnie.

- Milyen nagyszerűen mulatunk – szólt hozzá Alexander Allwright, az egyik legjobb barátja és ivócimborája volt.

- Természetesen. Nemsokára vége lesz az összejövetelnek, anyámat kísérem haza.

- Sikerült megfelelő menyasszonyt találnia neked? – Alexander tisztában volt Mrs. Hamilton feleség mániájával.

- Még nem említette.

- Megnősülsz, feladod a kényelmes életedet és gyereksírást hallgatsz reggeltől estig, miközben a feleséged mindennel elégedetlen lesz. Aztán az évek múlásával már nem akar csinos lenni, teljesen elrútul. Ez a sorsa minden férfinak. Ez a szerencsétlen Charles Cutterigde nem is sejti, milyen csapdába esett – biccentett az ifjú férj irányába.

- Senki nem kényszerítette a házasságra.

- Henry Greenfeld rendkívül boldognak tűnik. Eggyel kevesebb száj, amit etetni kell. Úgy hallottam a következő lányhoz is van jelölt.

- Nem emlékszem rá. Az a szőke lány rózsaszínű legyezővel a kezében?

- Nem. Akit te nézel, az a legkisebb lány. A család fekete báránya ellenkező irányban van Hannah Eastman mellett.

A férfi ránézett a lányra és rögtön megértette.

- Az a sötét hajú? Talán nem is Greenfeld, hisz az összes világos hajjal rendelkezik – nézett kétkedve a barátjára, de ő felnevetett.

- Ilyet feltételezel Mrs. Greenfeldről, nem szép dolog barátom. Bizony ő Rosalie. Állítólag David Hooker még ma beszélni fog az apjával, nyélbe üthessék a dolgot. Nem is tudom, melyiket sajnáljam jobban.

- A magam részéről a lányt fogom, Hooker igazi vesztes, nem ért a nőkhöz. Ennél rosszabb nem lehet egy feleségnek, egy impotens férj – gúnyos mosolyra húzta a száját, de barátja rögtön válaszolt.

- Állítólag Rosalie magának való lány, nem engedi ki a kezéből e gyeplőt. Szerintem hatalmas jelenetet csinál majd.

- Tényleg?

Figyelme ismét a lányra terelődött, aki remekül érezte magát a másik hölggyel. Látszólag nem érdekelte a körülötte lévők, inkább az előtte állóra figyelt.

- Nem néznem ki belőle. Ő is ugyanolyan kényes kisasszony, mint a többi. – Hamilton újra végigmérte, ezúttal gúnyos arccal.

Rosalie vidáman beszélgetett a barátnőjével, de egy pillanatra elhallgatott. Érezte, valaki őt figyeli, ezért gyorsan körbenézett. Pillantása találkozott egy rendkívül megnyerő külsejű férfival. Jóképű volt, de az arca furcsa kifejezést öltött, mire a lány sértetten elfordította a fejét.

- Hannah, ki az az úr?

Barátnője óvatosan megfordult, mosolyogva figyelte a velük szemben lévőket.

- A szék mellett álló Alexander Allwright, akivel beszélget a barátja, Marcus Hamilton.

- Igazán? Pont olyan, amilyennek leírták. A sógorom nem kedveli túlzottan. Akárhányszor szóba került, mindig feszült lett.

- Úgy hallottam még évekkel ezelőtt Hamilton csúnyán megalázta. Azóta nem nagyon beszélnek egymással. Szerintem a szertartásra is csak Mrs. Hamilton miatt hívták meg.

- Kedves hölgy. Néha szoktam vele beszélgetni, mikor a szokásos heti teán nálunk van. Igazán érdekes, hogy ennyire nagyképű a fia.

- Csak az idősebbik. Az öccse rendkívül figyelmes fiatalember, borzasztó, hogy nincs itt. Biztos vagyok benn, teljesen elbűvölne.

- David Hooker is csodálatos ember szerinted. Ha a fiatalabbik Hamilton rá hasonlít, akkor nem kérek belőle.

Hannah elnézően mosolygott a fiatalabb lányra.

- Nyílt titok, hogy Mr. Hooker odavan érted. Hamarosan megkéri a kezedet, igazán elégedett lehetnél. Remek parti, bűn lenne kihagyni.

- Sophie is ezt mondta, de mindketten elfelejtettek valamit. Nem szeretem őt, így nem is lehetünk boldogok.

- Ugyan, nem szerelemből házasodnak manapság, hanem becsből. A lányoknak meg kell ragadni a lehetőséget, nem a szerelemre várni.

- Inkább a házasság alatt találkozzak az igazival, mint várjak rá? Köszönöm, nekem nem tetszik ez a teória.

- Ezzel a hozzáállással vénkisasszony fogsz maradni.

További eszmecseréjüket két közeledő alak zavarta meg.

- Elnézést, amiért zavarjuk a hölgyeket, de szívfájdító volt látni, hogy egyedül hagyták önöket. – Allwright tiszteletteljesen meghajolt a két lány előtt. – Engedjék meg, hogy bemutassam önöknek Mr. Marcus Hamiltont. A hölgyek pedig Miss. Hannah Eastman és Miss. Rosalie Greenfeld.

- Örvendünk – pukedlizett a két kisasszony, míg a férfi meghajolt.

- Hannah megtisztelne a következő tánccal?

- Természetesen – elfogadta a feléje nyújtott kezet, kissé pirulva, ami nem kerülte el a férfi figyelmét.

Néhány pillanatig csendben figyelték a táncolókat, mikor Marcus megszólalt.

- Gratulálok a nővére esküvőjéhez, igazán kellemes volt.

- Kedves Öntől – válaszolt kissé hidegen, hisz észrevette a gúnyos hangot.

- Ön nem szeret táncolni?

- Emlékezetem szerin, elfelejtett felkérni, de igaza van. Meddig tartózkodik Londonban?

- Pár napig mindössze. Talán hiányolná a társaságomat? – pimasz hangja még jobban felbosszantotta az előtte álló lányt.

- Hogy merészeli? Alig pár perce ismerkedtünk meg és Ön rendkívül szemtelenül viselkedik.

- Ne aggódjon. Úgy látom, a hős lovagja mindjárt megmenti magát tőlem.

Valóban David Hooker közeledett feléjük.

- Rosalie minden rendben van?

- Köszönöm David, csak érdekes társalgást folytattam az Úrral. Azt hiszem, kissé különbözik a véleményünk, nem igaz Mr. Hamilton?

- Természetesen. A kisasszony meggyőző tud lenni, de nem eléggé.

Marcust remekül szórakoztatta a lány viselkedése a másikkal szemben. Hooker azonban nem hagyta magát, mindenképpen szerette volna a szíve választottját maga mellett tudni.

- Azt hiszen, magára kell hagynunk Mr. Hamiltont, a családja ugyanis szeretné, ha csatlakozna hozzájuk.

- Igazán sajnálom, de Miss. Greenfeld ígért nekem egy táncot.

David felhúzta a szemöldökét, mire a lány halkan válaszolt.

- Így igaz.

Mire feleszmélt már a táncoló párok között találta magát.

- Miért hazudott Davidnek?

- Ön sem mondott igazat.

- Pontosan. Nem szeretném, ha a testvérem legszebb napján kitörne a verekedés. Valószínűleg ez történt volna, ha nemet mondok.

- Rendkívüli módon bán a szavakkal, elismerésre méltó. Még is meg kellett volna mondania a jövendőbeliének az igazat.

- Ön tévedésben van. Mindenki ezt hiszi, annak ellenére, hogy nem kérte meg a kezemet. Ha megbocsát, ez a téma számomra kellemetlen – finoman meghajolt, és a családjához sietett.

Este a Greenfeld család elégedetten üldögélt a szalonban, mikor a családfő váratlanul megszólalt.

- Rosalie, ma kétszeresen is boldogság ért. A nővéred végre megtalálta a boldogságot, és te is hamarosan követed őt.

- Nem értem apám. Örülök a boldogságának, de a szavai nem teljesen világosak.

- Davis Hooker ma áldását kérte rátok, amit nem tagadhattam meg. Remélem ezzel a te örömed is teljes lesz.

Rosalie erre felpattant és indulatát visszafojtva igyekezett beszélni.

- Engem elfelejtett megkérdezni, de ha így tett volna, akkor is ugyanaz a válaszom. Nem óhajtok a felesége lenni.

Erre az apja is mérges lett.

- Ez a hangnem tűrhetetlen, kisasszony. Mr. Hooker igazán méltányos fiatalember. Nála jobb partit keresve sem találsz.

- Sajnálom apám, de sem most, sem később nem fogom megváltoztatni a döntésemet.

- Gondolhatnál a testvéredre is. Lilian tizenöt éves, hamarosan belép a házasulandók korába. Miattad legyen nevetség tárgya? 

- Sophie is csak most ment férjhez. Ő várhatott eddig, igaz? – választ nem várva rohant fel a szobájába.

Henry Greenfeld idegesen mászkált a szalonban egyre jobban hergelve magát lánya válaszával, felesége hiába nyugtatta.

- Talán nem ma kellett volna felhozni neki a házasság témát – kezdett bele óvatosan Mrs. Greenfeld, de ez csak olaj volt a tűzre.

- Tizenhét éves a lányod, meddig akar a nyakunkon élni? Kötelessége lenne az apja akaratát teljesítenie, de ő mindig makacskodik.

- Esetleg van már neki más jelöltje. – Lilien halkan beszélt, félt a szülei reakciójától.

- A nővéred képes lenne London legszegényebb emberéhez menni, mert ez nagy szégyen lenne.

- Csillapodjon, Rosalie tisztában van a társadalmi helyzetével és azzal is, ez mivel jár. Miért ne lehetne egy másik vagyonos ember felesége? Biztos találna magának hozzá megfelelő embert.

Lilien szeme erre a mondatra felragyogott és vidáman vágott anyja szavaiba.

- Tudom is ki lenne az. Láttam egy ismeretlen úrral táncolni és beszélgetni, látszólag jól kijöttek egymással.

- Én nem emlékszem rá.

Mrs. Greenfeld tisztában volt vele, ki volt az illető személy, de abban is biztos volt, férje nem lenne annyira oda a hírtől.

- Térjünk nyugovóra, holnap a varróegylet jön délután. Lilien majd én segítek az esti készülődésedben.

Családja hallgatott a józan szóra, mindannyian a szobájukba tértek.

Lilien sejtette édesanyja mondani óhajt neki valami fontosat, ha nem engedte, hogy Ines segítsen neki. Valóban, a nő rögtön belekezdett, amint becsukta mag mögött az ajtót.

- Lányom, ne szólj bele a felnőttek dolgaiba.

- Csak segíteni szerettem volna. Szeretném, ha Rose boldog lenne, megérdemli.

- Tudom. Majd én intézkedem, gondoskodok a testvéred életéről. Jó éjt.

A fiatal lány sejtette, valami titok lehet a dologban, ha nem említhette meg Marcus Hamiltont.

Életen át

Rosalie Greenfeld igent mond az arrogáns Marcus Hamiltonnak, mert teljesen elbűvölte a férfi. Az esküvő után keserűen tapasztalj a házasélet gyötrelmeit, a megaláztatást, a fájdalmat, és az apró örömöket.